Analóg - Lyukkamera

Idén végre sikeresen vettem a lyukkamera-nap és lyukkamerakészítés akadályait! :)

A gyufásdobozom szigetelése nagyon szépen sikerült, a negatívon alig vannak fényszennyezést mutató nyomok, és végre egy kicsit pontosabb számítások alapján számoltam az expozíciót is, így véleményem szerint kezdek belejönni a dolgokba.

Az eddig nagynak vélt lyuk is úgy tűnik, hogy - a barbár kivitelezési módszerek ellenére - egész jól sikerült, bár még mindig van egy általános homály a képeken. Ez azonban a kézből - természetesen földreszorított kézzel, minimalizálva a remegést - exponálás mellékhatása is lehet. A tavalyi világnapra készített kamerámat akkoriban ráragasztottam az állványom fejére, így biztos alapzatot tudtam az exponáláshoz biztosítani, de mint tudjuk akkor a szigetelés rossz volt, így a képeket nem láttam sohasem.

Nos tehát a tapasztalataim szépen gyarapodnak, talán jövőre már tényleg sikerülnek szép éles, jól kiexponált, bemozdulásmentes képek is... :)

Fő a kitartás!

És akkor jöjjenek a képek - bár sok értelmes témát nem találtam, így egyenlőre a negatívról csak ezt a kettőt hívtam elő, de még van 1-2 amit meg akarok nézni nagyban is.

Fortepan 100 developed on Forte Bromofort BSP-4
Paper exposed for 8s @ F4,5 developed in Positol for 1m 30s

Fortepan 100 developed on Forte Bromofort BH-4
Paper exposed for 5,5s @ F4,5 developed in Positol for 1m 25s

Az utolsó kép jobb alsó sarkának világossága a nagyítógép lencséjének szennyeződése miatt van, ezt utólag vettem észre. A többi képnél már másik lencsét használtam.

Fortepan 100 developed on Forte Bromofort BH-4
Paper exposed for 5,5s @ F4,5 developed in Positol for 1m 25s

Érdekes még megfigyelni a két kapuról készült képen, hogy a nagyobb kontrasztú papíron az ajtó középső részén kiégtek a függőleges vasak, míg a speciál papíron nem.

A digitális, monitorkarcoló élességű képekhez szokott szemnek már-már bántóak a képek durva hibái, esetlensége, homályossága és minden egyéb ami a gyakorlatilag történelem előtti technológiával jár, de számomra mégis van benne valami ami megfog. Persze valószínűleg ebben az is benne van, hogy a képek megszületéséhez az ember saját maga is tevékenyen részt vesz, kezdve az eszköz elkészítésével, a fotózás közbeni fényméréssel, számolgatással, a sötét szobában eltöltött órákkal, miközben a vegyszerek jellegzetes szagában ténykedve felsejlik a fehér papíron a kép. Ez egy különleges élmény, így a képeket is különleges viszony fűzi a készítőjükhöz.

A laborban is rámfér még a gyakorlás és sok-sok tapasztalatot kell még szereznem a témával kapcsolatban, de amit szeret az ember azt ugye nem nyűg csinálni.

A képeket ne vidd el! Minden jog fenntartva! All rights reserved! Don't use this (and any other) picture(s) without my written permission!